– a méz gazdag ásványi anyagokban, található benne vas, réz, kén, foszfor, kálium, nátrium, mangán, kalcium, szilícium, magnézium, klór, cink;
– a mézben található szerves savak segítik az emésztést;
– a mézben 100-nál többféle aromaanyag fordul elő, az aroma, az illat, az íz a nektárt termelő növények sokfélesége miatt lesz annyira változatos;
– a mézben vannak vitaminok, valamint 18-féle aminosav 1-1,5%-ban (főleg prolin, fenil-alanin);
– a méz színanyagai, pl. flavonoidjai sokoldalú gyógyhatást fejtenek ki.
A nektár begyűjtése és érlelése
A nektár begyűjtése és szállítása hihetetlenül nagy munka. Egy kiló akácmézhez kb. 50 ezer, egy kiló baltacimmézhez kb. 100 ezer méh rakománya szükséges. A méh egyszerre kb. saját súlya felének megfelelő nektárral röpül haza. Annyi ez, mintha egy 80 kilós ember 40 kilót cipelne óránként 24 kilométeres sebességgel. Egy család gyűjtő méheinek útja együttesen az akácvirágzás egyetlen napján a Föld és Hold közötti távolság háromszorosa! A hang ilyen messze hat hét alatt jutna el.
A méhek minden kiló érett mézhez 0,5-3 liter víz elpárologtatása árán jutnak. A nektárt a sejtek belsejében szétkenik és szárnyuk összehangolt rezegtetésével elpárologtatják a fölösleges vizet. A levegőhajtó méhek egy része a kijáróban, más része a kereteken, lépeken, kaptár falán helyezkedik el. Az érlelés során enzimeket kevernek a nektárhoz, amely segíti annak átalakulását. A munkások a kellően megsűrűsödött mézet összehordják, a lépek sejtjeibe rakják és viaszréteggel lefedik azért, hogy a levegő páratartalmától ne híguljon fel újra. Ez ugyanis a méz erjedéséhez vezethetne.
A méhek látása
A házi méheknek (Apis mellifera) kétféle szemük van: 3 pontszem és 2 nagy összetett szem. Pontszemeivel csak irányt, fényt és árnyékot különböztet meg. A tárgyak alakját összetett szemeivel érzékeli. A méh nem lát olyan élesen, mint az ember és a színeket is másképpen érzékeli. Az ibolyántúli sugarakat is látja. Azok a virágok, melyek sok ilyen sugarat vernek vissza, a méhnek “ibolyántúli” színűek, pl. a pipacs. A fehér a méhnek kétféle: 1. ha az ibolyántúli sugarakat is visszaveri, a méh fehérnek látja, 2. ha elnyeli azokat, a méhnek kékeszöld színű.
A munkásméhek rendesen 1-3 km-re szállnak élelemért. Távolabbra csak akkor kalandoznak, ha közelben nincs gyűjtenivaló. 4-5 km-en túl szállva már ritkán találnak haza. A gyűjtött élelemből felhasználnak a repüléshez szükséges energia előállításához. Ha a nektár cukortartalma nagyobb, hosszabb távolságra képes vele repülni a méh. Minden kilométer repülés 1,5 milligramm cukorba kerül, ez pedig a mézhólyagban lévő akác nektár cukortartalmának kb. 7%-a, vagyis egy 7 km-re lévő erdőt látogatva, oda-vissza 14 km alatt a teljes rakományát elfogyasztaná üzemanyagként. Napraforgó esetén 9 km, míg császárkorona esetében már 2 kilométer az a távolság, amelynél elfogyna az összes begyűjtött nektár.
A tájékozódás
A nektár- és a virágporforrás helyét a méhek tánccal tudatják társaikkal. A közeli helyet körtánccal, a távolit riszálótánccal. Ha riszáláskor függőlegesen fölfelé szalad, a legelő a Nap irányában van, ha függőlegesen lefelé, akkor a legelő a Nappal ellentétes irányban. Minél messzebb van a fölfedezett gyűjtőhely, annál lassúbb a tánc, és kevesebbszer fordul. Ha a riszálótánc egyenes vonala akár jobbra, akár balra valamilyen szögben eltér a függőlegestől, a legelő is ugyanolyan szöggel tér el a Nap irányától jobbra vagy balra. Ha az eget teljesen felhőtakaró borítja, a felhőkön áthatoló ibolyántúli sugarakat látja a méh. Amikor a táncos hosszasabban otthon marad, közben a Nap állása megváltozik. A méh ismeretlen módon ehhez igazodik, az új helyzetnek megfelelő szöget jelez.
(Pásztor Méhészet – Debrecen)
Forrás: Örösi Pál Zoltán: Méhek között
Pásztor Méhészet 